Michelangelo

Az �n szemeim v�nek �s vakok,
a te szemeddel l�tom csak a f�nyt meg;
te viszed s�ly�t terhem nehez�nek,
te t�mogatsz, ha �sszeroskadok.

Tollam kihullt: sz�rnyaddal sz�rnyalok,
a te szellemed ragad engem �gnek;
t�l fagya dermeszt, nyarak heve �get,
s �gy v�ltok sz�nt, ahogy te akarod.

Sz�vembe v�gyat is csak v�gyad olt m�r,
benned sz�letnek gondolataim,
szavaim l�ngj�t lelked t�ze szitja;

nem �rek t�bbet n�lk�led a holdn�l,
amely az �gbolt �ji �tjain
csak a lesz�llt nap f�ny�t veri vissza.

(R�nay Gy�rgy)