Ibn Khaf�dsa

Az �jf�l ruh�j�t mag�ra csavarta,
�gy j�tt, mint az �lom, mint szirten gazella.
Felittam a sz�j�n a nedvet, az �des
aranybort, mely ajk�t hull�ml�n befolyta.
S�t�t f�rtje �rny�ban alkonyi p�rra
az �jben a cs�kom nyom�n gy�lt ki arca.
Az Orion botj�val indult az �j m�r,
�s b�gyadtan, �sz fejjel elt�nt nyugatra.
Hull�mz� usz�ly� pal�stban a nappal,
gy�ny�rrel, mosollyal, j�tt sz�k�n lobogva.
Es� j�tt, s ut�na a Nap j�tt, s szerelme
szerelmemre t�z�tt, a j�zmin-fogakra.
Ruh�j�ban illat-boz�tok remegtek,
szomjukban a h�v�s foly�khoz hajolva.
Mi ketten, mi nem v�gyakoztunk es�re,
mert k�nnyekben �sztunk mi, kart fonva karba.

(Vas Istv�n)