Walther von der Vogelweide

A h�rsfa�gak
csendes �rny�n,
ahol kett�nknek �gya volt,
ott l�thatj�tok
a gyepp�rn�n,
hogy f� �s vir�g meghajolt.
F�l�tt�nk az �g bog�n
ejhajahujj!
dalolt �m a csalog�ny!

Vigan futottam
ki a r�tre,
�s kedvesem m�r v�rt re�m.
Oly izgatottan
j�tt el�mbe!
Mily boldogs�g volt, M�ri�m!
Hogy megcs�kolt-e? Meg biz �m!
Ejhajahujj!
Most is pirul bel� a sz�m.

S tr�f�s kacagva
hamar �gyat
vetett sz�p p�zsitos helyen.
Nevethet rajta
s titkon v�gyat
�rezhet, aki arra j�n,
mert j�l l�thatja a nyomot,
ejhajahujj!
amit a fejem nyomott.

Ha tudn� m�s azt,
hogy mi j�rtunk
ott! � hogy sz�gyeln�m magam!
Nem sejti m�s azt,
mit csin�ltunk,
csak � maga, meg �n magam,
meg egy kis mad�r a f�n,
ejhajahujj!
az nem �rul el tal�n.

(Babits Mih�ly)