Petrarca

�ldottak az els� gondok s rem�nyek,
melyeknek �r�n elszerelmesedtem,
s az �j s a ny�l, melyt�l sebet szereztem,
s a sebek is, melyek szivemben �gnek.

�ldottak hangjaim, mik szertesz�lltak,
H�lgyem nev�t b�gv�n a messzes�gben,
s a s�hajok, a k�nnyek �s a v�gyak;

s �ldott minden lap, melyen megkis�rtem
dalolni �t; s a gondolat, mi sz�rnyat
nem kap m�s senki�rt, csup�n csak �rte.

(S�rk�zi Gy�rgy)

Nincs b�k�m

Nincs b�k�m, s nem szitok h�borus�got,
f�lek s rem�lek, f�zom �s meg�gtem,
az �gbe sz�llok s nyugszom lenn a m�lyben,
semmi se kell s �leln�m a vil�got.

�r�m nem nyit kaput, nem z�r le r�csot,
nem tart meg �s nem oldja k�tel�kem,
�mor nem �l meg s nem laz�tja f�kem,
de �lve sem hagy, s menekv�st se l�tok.

N�zek vakon �s nyelv n�lk�l besz�lek,
s veszni szeretn�k s szabadulni v�gyom,
�s gy�l�l�m magam, m�s�rt meg �gek,

nevetve k�nnyezem, b�natb�l �lek,
egyform�n f�j �letem �s hal�lom.
Ide jutottam, dr�ga H�lgyem, �rted.

(S�rk�zi Gy�rgy)

A szem,amelyr�l oly forr�n daloltam

A szem, amelyr�l oly forr�n daloltam,
a kar, a k�z, a l�ba, arca, keble,
melyeknek l�tt�n magam is feledve
az emberek k�zt elmag�nyosodtam,

a sz�narany haj, sz�z f�nyes bodorban,
angyal-mosolyt villant� j�tszi kedve
s mi m�g f�ld�nk menyorsz�gg� tehette:
most ott hever mind egy maroknyi porban.

S �n m�gis �lek! B�ban �s haragban,
mert elhagyott a f�ny, mit �gy szerettem,
s romlott haj�m vihar t�p�zza-r�zza!

A szerelem dal�t �gy abbahagytam:
az �r kisz�radt bennem, �s rekedten
csap �t kif�radt lantom is sir�sba.

(S�rk�zi Gy�rgy)