Du Bellay

�, dr�ga fogs�g, melybe nem it�let,
nem er�szak, nem �rul� cselek,
de �des felem sz�p szeme vetett,
s rabj�ul addig �riz, m�g csak �lek!

Meg�ldom azt a percet, napot, �vet,
melyben foglyul ejtette sz�vemet!
�ldott a l�nc, mely r�mtekeredett,
noha f�l-f�ls�r bennem m�g a l�lek.

Rajtatok s�lyos gond �l, b�s rabok,
f�lv�n a t�rv�nyt, rettegv�n a b�r�t:
szerencs�s rab, �n boldogabb vagyok.

Sz�z dr�ga sz�, szel�den suttog�,
sz�z dr�ga cs�k, szel�den csattan�:
ez k�noz, - �, ez �ltet engem ink�bb!

(R�nay Gy�rgy)