|
Szalai Krisztina
„gy maradjunk egyknt szllva,
Ftylve most a Vilgra!
Mert a cskod Csillagkincsem
A Mindensgbe rept engem
A sttben fnny vlunk,
S a Vgtelenig meg sem llunk!...”
„Hogy egytt vagyunk, az oly j,
Mert szerelmnk egy nyugalmas menedk
Szvnk dalolgat a napsugarakkal,
Cskjainkon t...”
„Szdon megelgedett z szalad cscsrtve,
Majd szles vet forml kedvesen nevetve,
Akkor bellegzed vgtelen mly gynyrdet ,
Szp hajnalt cskolva brdre kszntelek!...”
„Ha a bnat knnycseppje rt hozzd
Ne flj m, csak nzz az gre fel
Ott lss Kedves szivrvnycsodt
S szvj magadba egy mly llegzetet!
Virglpt tncod nyomban
Kivirt a rt, hv a madrdal...”
„Szvemben, mint lgy szell
Vgigsimt des ltezsed,
S beksznt, mint ledez tjnak
Minden olvad szeglethez...”
"A tisztasg vgtelen tengere zg szemeidben,
Vele ring a mindensg gynyr rintse,
Szerelmnk drga rezzense tekinteted,
Hullmain sszelelkezik az enymmel..."
„Szeretnm most a fejemet btran felemelni,
Szvem teljes melegvel a szemedbe nzni!
Meggrni eztn mindent igaz hittel ismt,
S, ha miattam grdl knnyed, jval letrlnm!”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
