Shakespeare
XLVI. Szonett
Gyilkos csatt vv szemem s szvem: Hogy osszk meg ltsod birtokt? Szvemet kpedtl tiltja a szem S ez vitatja amannak jogt:
gy tudja, hogy rzi alakod (Kristly-szem sose-jrta rejtekn), Mg a vdlott cfol, s azt mondja, hogy Te csak benne lsz, szp tnemny.
A prben tlni gondolatok Eskdtszke, a szv jobbgyai, lt ssze, s az vgre dntst hozott, Hogy a szp szem s a h szv jussa mi,
Ekpp: szemem klsd, azt szeresse, S szvem joga szved bels szerelme.
LXXV. Szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyr s tavaszi zpor fszere a fldnek; lelkem miattad rk harcban l, mint a fsvny, kit pnze gondja l meg; csupa fny s boldogsg bszke elmm, majd fl: az id ellop, eltemet; csak az enym lgy, nha azt szeretnm, majd, hogy a vilg lssa kincsemet; arcod varzsa csordultig betlt, s egy pillantsodrt is sorvadok; nincs ms, nem is akarok ms gynyrt, csak amit tled kaptam s mg kapok. Koldus-szegny kirlyi gazdagon, rszeg vagyok s mindig szomjazom.
(Szab Lrinc)
|