Voltaire

Kell gondolkozni; ha nincs gondolat,
b�r lelke van, az ember l�te aljas;
kell szeretni; c�lt, �rtelmet ez ad:
az ember�let en�lk�l siralmas.

Kell, hogy legyen meghitt bar�ti k�r,
kim�velt, nem �nhitt f�k t�rsas�ga,
amelyben otthonos sz�mos gy�ny�r,
mely n�lk�l v�gtelen a napok hosszus�ga.

Kell, hogy legyen egy kipr�b�lt bar�t,
kit az ember megk�rdez, kire hallgat,
ki csillap�tja lelk�nk vihar�t,
�l�t vev�n a k�jnek �s a bajnak.

Kell, hogy legyenek pomp�s esteb�dek,
hol, fesztelen, az ember csemeg�l,
j� borokat �s szellemes ig�ket,
�s m�gse r�szeg, hogyha v�get�r.

�s vallani kell, �jjel, r�borulva,
a dr�ga t�rgynak, kit sz�v�nk im�d,
�s ha fel�bredt�l, folytatni �jra
s �lmodban is gondolni r� tov�bb.

Bar�taim, elismerhetitek,
s �n m�r tudom, hogy �lhet� az �let!
Nos, a perct�l, hogy Silvia szeret,
mindez mag�t�l, k�nnyen az eny�m lett.

(J�kely Zolt�n)