Grecz Attila
Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, s visszhangra vgyom;
mert spadt hangom mosolygss
aranylik jjel a szdon.
Szeretlek,
mert kromlsos, sajg Istenhitem
hajnall szpl, szivrvnya
trik meg knnyeiden.
Szeretlek,
mert pogny gnyom tiport minden csodn,
s te szd g kelyhvel nyjtod
legfjbb rvacsorm.
Szeretlek,
mert szemed kkjt szvemig lelted,
mert feloldoztl, s elkpzeltem
a lelkem s a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fzkony, bs, gyva,
mert betakarsz, s mert emlkeztetsz
egy szeld elmlsra.
|